A fekete lyukak létezését közvetlen módon lehet bizonyítani: az egy középpont körül nagy sbességgel forgó tömeg mérésével. Így például az M87 galaxis esetében 550 km/s rotációs sebességet állapítottak meg. Ahhoz, hogy a gáz-por korong ekkora sebességgel tudjon forogni, egy gigantikus tömeg nehézségi ereje fölött kell lennie. A tudósok tehát egy központi objektum létezéséből indulnak ki, amely a mi Naprendszerünknek megfelelő területen belül három milliárdnyi naptömegettartalmaz. Mai tudásunk szerint ez csak egy fekete lyuk lehet.
A csillagászok még egy indirekt (közvetett) bizonyítási módszert is felfedeztek a fekete lyukak kutatása közben: kozmikus "délibábokat" próbálnak megkeresni. Einstein reitivitáselmélete szerint ha a fény egy nagy tömegű objektum mellett halad el, az objektum azt eltéríti és összegyűjti (fókuszálja). A fény ezáltal átmenetileg erősebbnek hat. 1999-ben a napfogyatkozáskor is ezt lehetett megfigyelni. A fekete lyuk hatására tehát olyan, mint egy lencséé (gravitációs lencse-effektus). Ha a csillagos égen megfigylünk egy testet, amely kifényesedik, majd késöbb újra elveszíti a fényerejét, lehet, hogy fekete lyuk vonult el előtte.
Saját gépelés!
Forrás: Az univerzum - A világűr kutatása
(Mi micsoda könyvsorozat,Tessloff és Babilon Kiadó,írta Norbert Pailer) |