Az emberiség történelmében talán az üstökösök keltették a legnagyobb érdeklődést minden más égitest közül. Ritka látvány egy fényes üstökös. Figyelmeztetés nélkül bukkan fel, és kísérteties kardként lebeg az égen, hegyénél egy ragyogó csillaggal. Éjszakánként lassan halad, míg csak el nem tűnik a szemünk elől, hogy aztán talán csak évezredek múlva lássuk viszont. Régen úgy hitték, hogy ezek a különös égistestek roszs előjelek.
   Habár ma már tudjuk, mik az üstökösök, még mindig felbukkanhatnak váratlanul. Még azok is lehetnek fényesebbek vagy halványabbak a vártnál, amelyeknek ismerjük a pályáját, azaz amelyekről tudjuk, hogy mikor fognak felbukkanni. Sőt, az is előfordulhat, hogy egy üstökös szétesik és mindörökre eltűnik.

Fagyott kezdetek
Az üstökösök a Naprendszer lekülső pereméről származnak. A Plútó pályáján túl a Naprendszer születéséből visszamaradt anyag kering. A jég- és porcsomók több milliárd éve fagytak össze.
   Valószínűleg több millió ilyen csomó létezik, a legváltozatosabb méretben: az apró szilánkoktól kezdve a több ezer kilométer átmérőjű óriási tömbökig. A legtöbb magányosan kering a Nap körül, a csillag garvitációja által a helyén tartva. Egyik-másik időnként egy közeli csillag garavitációjának a hatására letér a pályájáról. Az üstökös fokozatosan gyorsulva elindul a belső Naprendzser felé.
   A Nap közelében a külső jégrétegek felmelegednek és gázzá változnak, ami ködöt alkot az üstökös központi része (a mag) körül. Amikor az üstökös a Jupiter pályáján belülre ér, a napszél hatására a köd hosszú csóvává nyúlik. Az üstökösmag külső rétegeibe fagyott porszemcsék is elkezdenek hátrafelé áramlani, de egy másik csóvában.
   Az üstökös megekrüli a Napot, és elindul vissza, a mélyűr felé, hogy csak több tízezer, sőt, több millió év múlva rérjen vissza. Azonban a bolygók, különösen a Jupiter gravitációja ismét megváltoztathatja a pályáját. Előfurdulhat, hogy az üstökös egy szűkebb pályán csapdába esik, és néháyn évtized múlva megint a Nap felé kezd közelíteni.
   A Halley-üstökös például mintegy 76 évenként tér vissza. Legutoljára 1986-ban bukkant fel. Amikor közelebb halad el bolygónkhoz - amint azt 1066-ban is tette-, drámai látványt nyújt.

Saját gépelés!
Forrás: Robin Scagell - Világűr (Szukits Könyvkiadó)