A naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter, teljesen más, mint a Naphoz közelebb lévő bolygók.
   A bolygót hidrogén- és héliumgáz alkotja, és ami a felszínének tűnik, az valójában a légkör teteje, amiben egyéb gázok, például metán és ammónia örvénylik. Amikor a Galileo-űrszonda egyik érzékelője 1995-ben belépett a Jupiter légkörébe, egyszerűen addig zuhant, míg az egyre növekvő hő és légköri nyomás működésképtelenné nem tette. A Jupiter 11-szer nagyobb, mint a Föld, a tömege a Föld tömegének 300-szorosa. A hatalmas gömb mindössze 10 óra alatt fordul körbe a saját tengelye körül. Ennek következtében a közepe kidudorodik, a sarkok pedig belapulnak. Távcsövön nézve alig 15 percet kell várni, míg a Jupiter forgása következtében új alakzatok tárulnak szemünk elé.

A Jupiter holdjai
A Jupiter holdjai közül négy igen nagy: a Ganümédesz, a Calliszto, az Európa és az Io.
   A Ganümédesz, a Naprendszer legnagyobb holdja, nagyobb, mint a Merkúr. Sötét és világos foltok tarkítják a felszínét, amiket valószínűleg becsapódások hoztak létre, melyek nyomán  helyenként felhevültek és megolvadtak a kőzetek. A Calliszto is nagyobb, mint a Merkúr és az egész felszínét kráterek borítják. Az Európa viszont kisebb, és egyáltalán nincsenek rajta kráterek. Ha az Európát egy biliárdgolyó nagyságára tudnánk zsugorítani, akkor felszíne is ugyanolyan sima lenne, mint egy biliárdgolyóé.
   A Jupiter legkülönösebb holdja, az Io, a bolygóhoz legközelebb eső nagy hold. Noha mérete körülbelül megegyezik a mi Holdunk méretével, az Io korántsem halott világ. A felszínén állandó az aktivitás, kéngejzírek törnek több száz kilométer magasra. Mindenféle folyékony kén alkotta tavak bugyognak. Mindennek a Jupiter közelsége az oka. A bolygó gravitációs vonzása árapály hatást kelt a hold belsejében, ami hőt termel, gejzírkitöréseket okoz.

A Jupiter foltjai
A bolygó felszínén sötét sávok húzódnak végig, melyek sötétsége, mérete és helyzete időről időre megváltozik. A sötétebb sávokat zónáknak nevezett világosabb sávok választják el egymástól. A bolygó déli féltekéjén egy óriási, színes gáztömeg, a Vörös Folt sodródik. A mérete a Föld méretének háromszorosa, és évről évre teljesen átalakul. Néha alig lehet látni a Jupiter tejfehér háttere előtt, máskor viszont téglavörös.
   Akárcsak a Föld légkörének szélrendszereit, a Jupiter sávjait és zónáit is a Nap melege hozza létre. A meleg felemelkedő és leszálló levegőzónákat alakít ki, hasonlóan a lábasban forró víz áramlásaihoz. A Jupiter gyors tengely körüli forgása az egyenlítő közelébe sodorja ezeket a zónákat, s a szél az egyik sávban az egyik irányba fúj, a mellette lévőben pedig az ellenkezőirányba. A két ellentétes irányba haladó légtömeg találkozási pontjainál légörvények alakulnak ki. Amikor a Galileo űrszonda leereszkedett a Jupiter légkörébe, 650 km/h sebességű széllökések rázták meg.
   1994-ben egy üstökös maradványai csapódtak be a bolygóba. A legnagyobb darabok nyomán keletkezett fekete foltokat még hónapokig látni lehetett a felhőrétegek között.

A JUPITER ADATAI
_____________________________________
Távolság a Naptól
778,3 millió kilométer
_____________________________________
Átmérő
143 000 kilométer (11,2 Föld)
_____________________________________
Tömeg
318 Föld
_____________________________________
Nap hossza (egy körbefordulás ideje)
9 földi óra és 50 perc
_____________________________________
Év (a Nap megkerülésének ideje)
11 földi év és 314 nap
_____________________________________
Felszíni hőmérséklet
-150 °C
_____________________________________
Holdak
16
_____________________________________
Legnagyobb magnitúdó
-2,7
_____________________________________

Érdekességek
>> A vörös Folt olyan, mint egy hurrikán a Jupiter légkörében. Időnként viharokat is magába szippant. Ezek fehér foltokként jelennek meg benne.
>> A Galileo űrszinda 1995 decemberében érte el a Jupitert. A szondáról egy érzékelő-egység lépett be a bolygó légkörébe, hogy leereszkedés közben információkat küldjön vissza. Ezután az űrszonda bolygókörüli pályára állt, és képeket küldött vissza a Földre a Jupiterről és annak mellékbolygóiról.

Saját gépelés!
Forrás: Robin Scagell - Világűr (Szukits Könyvkiadó)