Természetesen nem minden kutató és tudós hitt a hagyományos,geocentrikus világképekben.Az ő megfigyeléseik és számításaik szerint a Föld nem korong volt,hanem golyó és nem is képezte a világmindenség középpontját.Már Platón görög filozófus (Kr.e. 227-347) és Szamoszi Arisztarkhosz csillagász (Kr.e. 310-230) is azt tanította,hogy nem a csillagok keringenek a Föld körül,hanem a Föld mozog határozott pályáján a Nap körül.A középkor végén Nikolausz Kopernikusz matematikus (1473-1543) volt az,aki állításaival először került be a hagyományos és az új világkép körüli viták kereszttüzébe.Megfigyeléseit Az égi pályák körforgásáról című könyvben foglalt össze.Ebben azt álította,hogy a Föld egy bolygó,amely a Nap,mint középpont körül kering (ezért kapta ez a szemléletmód a heliocentrikus világkép elnevezést,a görög héliosz=nap szó alapján).Elméletét akkor még nem bizonyíthatta.
A kérdés megoldádában először egy technikai újdonság,a távcső felfedezése hozott előrelépést.Az égi jelenségek megfigyelése,a számítások és a kísérletek alapján immár elkerülhetetlenné vált,hogy az ember kritikusan szembesüljön a kozmosz struktúrájáról és felépítéséről szóló,hagyományos nézetekkel,és előítéletek nélkül szerezzen róla új ismereteket.
Galileo Galilei (1564-1642) olasz tudós egyszerű távcsövével felfedezte a Jupiter legfényesebb négy holdját,és megfigyelte a mozgásukat a bolygó körül.Ettől a felfedezéstől nyilvánvalóvá vált,hogy nem minden égitest kering a Föld körül.galilei ebben a heliocentrikus világkép újabb bizonyítékát látta.

Saját gépelés!
Forrás: Az univerzum - A világűr kutatása
(Mi micsoda könyvsorozat,Tessloff és Babilon Kiadó,írta Norbert Pailer)