A felkelő és lenyugvó Nap, a változó holdfázisok,a sötét égbolton vándorló,megannyi csillag ősidők óta lebilincseló látvány,egyúttal rejtély az ember számára.
A csillagos ég évezredek óta bűvöletben tartja a kutatókat és a tudósokat,akik igyekszenek kifürkészni a titkait.Az asztronómia (nem tévesztendő össze az asztrológiával, vagyis a csillagjóslással)  egyike a legősibb tudományoknak.Művelői már régóta rendszeresen figyelik az eget és megpróbálnak magyarázatot találni a világegyetem felépítésére és működési mechanizmusára.
Évezredekkel ezelött, az ókorban a Földet még a világmindenség közepében lévő korongnak hitték(ezt hívják geocentrikus világképnek) az eget pedig egyfajta kupolaként képzelték el.Az elképzelések szerint egy kupolára felfüggesztve a csillagok óraműhöz hasonlóan jártak az égboltozaton.S mivel különböző alakzatokat képesztek,ezekben az emberek jól ismert legendák alakjait vélték felfedezni.A kupolán kívül végződött a világ és kezdődött az istenek birodalma.A pogány hit szerint ők ellenőrizték a nappalt és az éjszakát, a nap- és holdfogyatkozásokat,ők határozták meg a csillagok állását.S ha időnként üstökös tűnt fel az égen,akkor azt úgy tekintették az emberek,mint egy különleges esemény előhírnökét.
Sok kultúrában nem elégedtek meg azzal,hogy vallási magyarázatát dják az égi látványnak,és hamarosan gyakorlati szempontból is figyelni kezdték az égitesteket.
Az egyiptomiak számára például létfontosságú volt,hogy előre meg tudják határozni a Nílus ismétlődő áradásainak idejét.Az áradások rendszerességének felismerése és azok megjóslása a túlélést biztosathatta az ország lakóinak,hiszen a víz adta a folyó menti vidékeken a termékeny iszapot.A fennmaradt írásos emlékek bizonyítják,hogy az egyiptomiak az adott évben mindig a Sziriusz hajnali,első megjelenését vették alapul ahhoz,hogy kiszámítsák a Nílus áradásának időpontját.
E gyakorlati igény alapján készültek el az első kalendáriumok is,melyek a Hold vagy a Nap keringése szerint számították ki a napok rendjét.
Amikor megindult a hajózás,a nyílt vizeken a tengerészek is a csillagok szerint próbáltak tájékozódni.Amint eltűnt a szemük elöl a szárazföld,a helyzetüket ésa hajójuk útját már csak a csillagok állásából tudták meghatározni,s ennek alapján navigáltak.Az égitestek helyzetének mérését a korszerű műszerek sem mellőzhetik.Az ún. navigációs műholdak,amelyek a hajok és repölőgépek helyzetmeghatározását segítik,a saját,rendkívül pontos iránymérésükről ma is a csillagok betájolásával adnak közvetlen tájékoztatást.Az űrkutatásnak tehát már a kezdetek óta törődnie kellett a földi problémák igencsak gyakorlati megoldásaival is.

Saját gépelés!
Forrás: Az univerzum - A világűr kutatása
(Mi micsoda könyvsorozat,Tessloff és Babilon Kiadó,írta Norbert Pailer)